Ez a weboldal a felhasználói élmény javítása, valamint a zavartalan működés, a releváns tartalmak és személyre szabott hirdetések biztosítása érdekében cookie-kat használ. Részletek ITT.
Menü
Ön itt jár: > Kezdőlap >

Blog

"Kerestem az utat, a patakot, a nádast, a cserszagú erdőt… és közben megtaláltam a Hazámat” – írta minden idők egyik legnépszerűbb magyar szerzője, Fekete István, aki szinte az egész életét a természetnek szentelte. Ám nem ő volt az egyetlen, aki otthonra talált a friss levegőjű erdőkben és a kacskaringós turistaösvényeken. Az elhúzódó koronavírus-járvány alatt egyre többen leltek nyugalmat és szabadságot a természetben. A bezártsággal járó pandémiás helyzet egyik legnagyobb győztese a túrázás lett – komplett családok, illetve háztartások találtak új hobbit.

Akár esik, akár fúj, a kutyának sétálnia kell. Olyan törvényszerűség ez, ami nem tűr cáfolatot, minden gazdi tudja és szem előtt tartja ezt, még a legnyűgösebb, legálmosabb reggeleken is, amikor esetleg még az időjárás sem kedvez a kötelességüknek. Úgy is mondhatnánk: bármi történjék is, kutya kötelességünk kutyát sétáltatni.

 

A koronavírus-járvány és a vele járó korlátozások fenekestül felforgatták az életünket: nem elég, hogy bezártak a mozik, a színházak és a múzeumok, hónapokra beszorultunk a lakásainkba. Ezalatt sokan otthonról, távmunkában dolgoztunk, a munkatársainkat többnyire csak videócseten láttuk, a közvetlen kommunikáció hiánya új nehézségekkel ismertetett meg minket. A járvány okozta bizonytalanság feszültebbé tett minket (nem csoda, hiszen családok megélhetése és boldogulása forgott kockán), a stressz pedig még a legerősebbeket is alaposan próbára tette.

Amennyire nehezen érkezett meg a nyári időjárás, most olyannyira tombol. Egymás után dőlnek meg a hőségrekordok, és sorra kapjuk a hőségriasztásról szóló figyelmeztetéseket. Már alapjáraton megterheli a szervezetet ez a magas hőmérséklet és páratartalom, de mi a helyzet akkor, ha elkötelezetten ragaszkodunk a megszokott napi edzésmennyiségünkhöz? Összeszedtük, mire érdemes ilyenkor szigorúan figyelni.

Január 1-jét nem hivatalosan elismerték a Jegesmedve-merülés napjának. Ez az a nap, amikor bátor lelkek ezrei világszerte a téli hőmérséklet ellenére fürdőruhára vetkőznek, és jeges, hideg vízbe vetik magukat (vagy csak belelógatják a lábujjukat). Most megvizsgáljuk, hogy csak egy őrült szokással állunk szemben, vagy pedig tényleg jótékony hatással bír ez a fajta jeges élmény.